Elég korán keltem ma. A szokásoshoz képest is.

Mindig keveset alszom, általában 5-6 óra untig elég, és reggel nem kelek nyűgösen, nem ülök perceket az ágy szélén nyomottan, nem iszom vödörszámra a kávét. Kicsit neházkesen kinyitom a szemem és két perc múlva már a fürdőszobában vagyok.

Ritka, ha reggel nyolcig alszom, általában 6-7 között szoktam ébredni, de sosem fekszem le éjfél előtt. Azt hiszem szerencsésnek érzem magam emiatt, mert a barátnőim nagy része mindig megszenvedte a reggeleket.

Nekem talán azért elég a kevés alvás is, mert azt a keveset nagyon mély álomban töltöm. Többnyire pillanatok alatt elalszom és onnantól tőlem bármi történhet reggelig. Nem kelek fel semmi zajra. Nem szoktam rosszat álmodni, többnyire nem is emlékszem az álmaimra. Ez azt hiszem pont amiatt van, hogy nem riadok fel éjjel abban az alvás abban a fázisában, amikor álmodok.

Régen mindig akartam emlékezni az álmaimra (mert ugye mindig mindenki álmodik), de túl mély alvó vagyok hozzá. A rossz álmokra emlékszem, és néha még párra. Talán csak arra emlékszem, ami fontos?

Nem tudom. Tegnap fura álmom volt. Nem is tudom megfejteni, nem is tudom érdemes-e. Olyan volt, mint valami akció film.

Voltak benne szörnyek, volt benne egy kicsit őrült (de rohadtul jóképű tudós), aki valami exem volt, valami génkezelt csaj is volt benne, aki nagyon szép volt, de szinte legyőzhetetlen a harcművészetekben, és volt egy titkos fegyver. Valami olyasmi volt, mint a Terminátor és egy diclonius (Elfen Lied) keveréke. És nekem is volt valami szupererőm, mert én akartam legyőzni ezt a kifejlesztett valamit.

És volt benne némi szex is, az egyik legkedvesebb exemmel. Nem sok köze volt a cselekményhez, nem is tudom, hogy jött bele. Minden esetre felébredtem és nem mentettem meg a világot...