Maszek véleményem: Nem kéne falakat építened magad köré :-) ! Tényleg nem!

@tilosacsok: Na igen, én is tudom, hogy ez nem éppen jó. De nem tudatosan építem őket. Ez olyan önvédelmi mechanizmus. Így biztonságos. És ugyebár a biztonság a legalapvetőbb emberi szükséglet...Maslow szerint is.

Igen, a fallal könnyen elzárjuk magunkat a szerelem elől, de néha talán jobb is úgy. Mi értelme szerelmesnek lenni, ha egyszer nyilvánvaló, hogy a másik képtelen azt viszonozni? Vannak határok, amiket nem szabad átlépni szerintem.

Nem értelek és felteszem a kérdést, te érted-e magadat? Másik képtelen viszonozni: Ok. De akkor minek vagy vele? Egyértelmű többet akarsz. De így lemondasz valamiről, a világ egyik legcsodálatosabb dolgáról. Van más persze ami pótolja (testiség), de jó ez neked? Valóban ez kell? Valóban elég ez???
Ez nem álmodozás, csak egy egyirányú utca a szenvedés felé. Így legalábbis… . (Persze mással kapcsolatban könnyen okos az ember. Csak nem akarom hibákat véts. És fölöslegesen szenvedj. Hidd el, nem jó az.)

A Maslow-piramis kapcsán meg ne feledd, hogy alapvetően ő bár piramist ír, humanista pszichológus volt.

Ráadásul pont fordítva nézed: A piramis legalján van a létszükséglet (létfenntartás, stb.) , fölötte a társas lényből fakadó igények és leges-legfölül az önmegvalósítás.

Viszont ha jobban megnézed a jó szex is önmegvalósítás. De sajnos sokszor szerelem nélkül nem ér semmit, megmarad lét- és vágyfenntartásnak, ami viszonzatlanul csak egy olyan piramist adna ki, melynek megvan az alja, a teteje, de hiányzik a közepe. És ilyen piramisok még az egyiptomiaknál sem álltak volna meg. Gondold végig. Szerintem nem vagy kibékülve magaddal.

@tilosacsok: Én abszolút értem magam, de tudom, hogy nagyon bonyolult és a "normálistól" eltérő gondolkodást alakítottam ki magamnak. Meggyőzni meg úgysem tud senki, mert makacs vagyok és önfejű. (Nem feltétlenül jó tulajdonságok, de hát ez van)
Nem vagyok vele hivatalosan. Barátok vagyunk. Ebben állapodtunk meg. De ismerem magam, és tudom, hogy a jót könnyű megszokni, és könnyen átcsapnak az érzéseim valami másba. És ez nem lenne baj, ha számára is lenne átjárhatóság barátság és kapcsolat között. De mivel nincs, három választásom marad:
1: kilépni, amikor már érzem, hogy részemről több van ebben, mint amennyi megengedett. De akkor boldogtalan lennék és ráadásul magamat hibáztatnám, hogy menekültem.
2: hagyom, hogy az érzéseim szabadon áramoljanak és olyasmit fogok érezni, amit nem szabad. Talán haragudni is fogok rá, amiért ő nem tud szereti. Holott én szegem meg a szabályokat.
3: próbálom elnyomni az érzéseimet és visszatérni ahhoz, amiben megállapodtunk.
Én a harmadikat választom, mert így meg van az esélye, hogy a barátság nem sérül. Mert kár lenne bármit is feláldozni a semmiért.

Ha meg már piramis. A szex fiziológiai szükséglet (teljesen ösztönös dolog), vagyis alul helyezkedik el. El lehet nyomni a vágyat, de miért tegyem, ha egyszer nem szükséges. És valóban ezek vannak alul, de utána a biztonság szükséglet jön. Csak aztán a szeretetszükséglet. És az a tapasztalatom, hogy a szex nem a szerelemtől lesz jó. Nem csak attól.
Most boldog vagyok vele így. Nem akarok ezen változtatni. Az ő érzésein nem tudok, az meg nem jó, ha csak az enyémek változnak. Vagy maradjon így minden, vagy legyen jobb. De rosszabb ne.

Te tudod, ez a te döntésed :-) . Lehet úszni is az árral. Ahogy érzed.

Amúgy 4. pont nincs? Megismerni, keresni valakit akinél kölcsönös a szerelem és a tűz? Nem egyedül lenni, keresni valakit! (Közben igen, tényszerűleg egyedül lennél, és ez nem a legjobb, mert hát "hú de félelmetes, ha nem találsz valakit!", de mégis az esélyt megadni egy jobbra... Mindenféle ellentmondás nélkül.)

@tilosacsok: Nos a negyedik pont már több mint egy éve van érvényben és mivel nem sok siker koronázta a próbálkozásaimat, most inkább nem vagyok egyedül.
És elegem van abból is, hogy mindig én keresek. Most már inkább várok kicsit, hátha rám találnak. Addig pedig itt van ő.

Aha! Végülis. A legkönnyeb felfogás. Így tényleg megvan a Maslow alapvetű szükségleti színtje. Így nincs mit veszteni tényleg, és tényleg van értelme a falépítésnek is.
Érdekes egy lány vagy egyébként. Nagyon értelmes. Ha tényleg megtalálod a pasidat, akkor ott nagy szerelem lesz. Sok irigyetek lesz az biztos, de óriási boldogság is kettőtök közt :-) .

@tilosacsok: Köszi, ez most jól esett:)
Fülig pirultam (na jó csak majdnem:) )
Egyébként még annyit kiegészítésnek, hogy attól, hogy most itt van G., még nem jelenti azt, hogy ne lennék nyitott arra, ha esetleg jönne valaki, akivel el tudnék képzelni többet is. Mert úgy beszéltük meg G-vel, hogy addig van köztünk testi kapcsolat, amíg egyikünknek sem akad valaki más, valaki komolyabb. És akkor nyilván már a G. iránti (esetleg létrejöhető érzéseim miatt sem aggódnék).
És most még a kezemben vannak a szálak:D

Aha! Szerinted 100-ból hány pasi érti meg, hogy neked G. csak arra kell? És hány tolerálja, hogy esetleg együtt vagy G.-vel miközben már ismerkedsz XY-al?

Van ilyen. Én is ismerek ilyen srácokat, de tudom azt is, hogy még ezek közül is az első adandó alkalommal amikor téged megcsalnak hozzád vágják: "A kapcsolatunk elején te is együtt voltál G-vel..." .

Eléggé nagy benned a kettősség (hármasság). Szereted G-t, de tiltod magadtól a szerelemet. Nyitott vagy más felé, de nem látod, hogy így egy saját csapdát is állítasz önmagadnak.

Persze tényleg ismerek embereket, akik ezt így be- lenyelik. És van rá esély, hogy akkor most hoppá betoppan valaki. De nem lenne egyszerűbb vagy elválni G-től, vagy azt mondani: Ez így tök jó, szeretem G-t, nekem ennyi elég! (Vállalva a pofáraesés lehetőségét.)

@tilosacsok: Nem, ez nem így van. Ha már ismerkednék valakivel, esetleg randi is lenne, akkor G-vel már tényleg csak barátság lenne. Nekem is rosszul esne, ha mellettem lenne valakije a pasinak. Még ha csak ismerkedős szakaszban is vagyunk. Szóval biztos, hogy ez így nem menne. De mivel közelben sincs senki, így ez még belefér.
Tévedsz, én még nem szeretem G-t. Jól érzem magam vele, és félek, hogy ez majd idővel átalakul szerelemmé, de még nem az. Nem is ismerem eléggé, hogy az legyen. Azt nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha ő is nyitottabb lenne, és akkor nekem sem kéne félnem a lehetséges érzéseimtől, de elfogadom a döntését. (Mi mást is tehetnék?)
Érezni fogom, hogy mikor lépem át a határokat, és akkor majd átgondolom. Az is lehet, hogy azért jár ennyit a fejemben, mert nincs mivel lefoglalni magam. Ha elkezdődik a suli, lehet, hogy ez is más lesz. Vagy ha találok mást. Vagy ő talál.

Érdekes a felfogásod :-) . Hozzád hasonló lánnyal még nem találkoztam. Kívánom minden ok legyen, majd olvaslak!

@tilosacsok: Én is olvaslak:)
Blogolj sokat:D

Hm, ennek a piramisnak lehet, hogy utána kellene néznem :P Egy linkkel megszánhatnátok, bár tudom, hogy van gugli is.

Hozzászólhatok egyébként a dialógushoz?

@2ség: Persze, mindenhez hozzá lehet szólni:)
Ja, és Maslow: hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
A lényegét ez is leírja